Blog

A GNSS-technológia fejlődésével a térinformatikai szakemberek többféle helymeghatározási módszerrel javíthatják az adatgyűjtés hatékonyságát és pontosságát. De hogyan válasszák ki az adott igényekhez megfelelőt? Ebben a bejegyzésben összevetjük a CORS, PPP és SBAS üzemmódot, bemutatjuk a SingularXYZ GIS-megoldásait, és lépésről lépésre követhető útmutatókkal segítjük a munkafolyamat optimalizálását.

Centiméteres pontosságot nem igénylő GIS-feladatoknál, illetve RTK-korrekciós szolgáltatás hiányában a PPP, azaz Precise Point Positioning és az SBAS, azaz Satellite-Based Augmentation System kiváló alternatívát kínál. E módok bázisállomás nélkül biztosítanak megbízható, méter alatti és akár 20 cm-es pontosságot, így sokféle terepi méréshez megfelelőek.

A GNSS-helymeghatározás legtöbb alkalmazásában RTK-technológiával érünk el centiméteres pontosságot. Az RTK a bázisállomásoktól vagy CORS-hálózatból érkező korrekciós adatokkal javítja a helymeghatározást. De tudja-e, milyen pontos lehet a GNSS ezek nélkül a bázisállomások nélkül?

Az SBAS (Satellite-Based Augmentation System, műholdas kiegészítő rendszer) űrszegmensből, földi irányítóállomásokból, üzemeltetési és karbantartási állomásokból, valamint felhasználókból áll. Az űrszegmens fő elemei a geostacionárius műholdak, amelyek a GNSS-navigációs adatokhoz hasonló jelekkel biztosítják a kiegészítést. Az SBAS földi irányítóállomásai fogadják és dekódolják a jeleket, kiküszöbölik a navigációs hibák egy részét, majd kiegészítő adatokat állítanak elő és továbbítanak a felhasználóknak. A felhasználó egyszerre fogad GNSS- és SBAS-jeleket; a regionális navigációs hibák korrigálásával pontosabb helymeghatározási szolgáltatáshoz jut.